Településünk
Libickozma község Somogy megyében, a Marcali járásban.
Fekvése
A falu Belső-Somogy északi részén található a Marcalit Kaposvárral összekötő vonalon, az egykori “legrövidebb” út mentén, mintegy 20 kilométerre a Balaton déli partjától. Ma egyetlen aszfalt bekötőúton lehet elérni Somogyfajszról, de a környező erdőkön számos járható földút vezet keresztül, melyeken Pusztakovácsiból, Marcaliból (Boronka), Mesztegnyőről és Nagybajomból is meg lehet közelíteni.
Története
Libickozma Lybycz és Kozma egyesüléséből jött létre, mindkét falu létezett már a 14. században. A földbirtokosok gyakran váltották egymást, mivel a terület homokos talaja nem kedvezett, s ma sem kedvez a földművelésnek, a határban eredő Koroknai-vízfolyás és az Aranyos-patak azonban alkalmas volt malmok működtetésére (a címer is utal erre), melyeket bukógáttal felgyorsított víz hajtott. A molnárairól elhíresült község lakosait ezért „bukógátiaknak” hívták egykor, s hívják elvétve még ma is.
A 18-19. században erdőségei miatt a környék betyárok kedvelt búvóhelyéül szolgált. A rengetegben álló csárda horvát gazdája, Pirók Márton (Marcin) maga is üzletelt a betyárokkal: mint mondják, még Sobri Jóskával is.
Az 1930-as évekre a falu népessége – a hozzátartozó kisebb falvakkal és tanyákkal együtt (Szőkepuszta, Kopárpuszta, Háromház, Feketeberek) – elérte maximumát, az 1055 főt.
A lakosok létszámának jelentős növekedését az is elősegítette, hogy 1920-ban gyülekezetplántáló baptisták költöztek Szőkepusztára Soltvakertről, Kiskunhalasról, Gyomáról, Szadáról. A Bonyhádi Bank a jelzáloggal terhelt nagybirtokot fölparcellázta és eladta. A betelepülők földeket vettek, házakat építettek. Kezdetben az uradalmi birtok egyik épületében – amelyet a vadkerti Menyhárt Béla vásárolt meg – tartották az istentiszteleteket, majd 1931-ben felépítették azt a kéttornyú kápolnát, amelyet Marosi Béla fiatal baptista építész tervezett. A bemerítéseket a közeli Aranyos-patakban végezték. A gyülekezet jelentős gyarapodásnak indult, olykor egyszerre 20 fehérruhást is bemerítettek. Jelentős volt a vasárnapiiskolai, a zenei és az énekkari munka is.Első lelkipásztoruk Soós Simon volt. A templomépítést 1931. április 16-án kezdték és abban az évben szeptember 8-án megnyitották. A második világháborúban istálónak használták, a templom használhatatlanná vált. A felújítást 1945 nyarán kezdték és 1946 őszén másodszor avatták fel.A környező lakóházak is romos állapotba kerültek. A téeszesítéskor az imaházat gabonaraktárnak használták, a kisteremben permetszereket tároltak. A múvelésiág megváltoztatása után lebontását tervezték. Jóföldi Gábor lelkipásztor javasolta Rékasi Csaba fiatal építésznek, hogy vásárolja meg, mivel erre nem volt mód, bérbe vette és később a Kaposvári Baptista Gyülekezet tulajdonába került. 2006-ban a Baptista Egyház a Napsugár Gyermekmentő Alapítványnak adományozta. Az Alapítvány restaurálta, így került sor a ” Zarándok Kápolna ” harmadik felavatására 2007. július 29-én. Az avatáskor Horváth Gábor polgármester és dr Almási Mihály lelkipásztor vágta át a nemzeti színű szalagot.
A század közepétől a lakosságszám villámgyorsan kezdett csökkenni úgy, hogy mára a falu mindössze 45 állandó lakost számlál, ezzel megszerezve Somogy megye legkisebb lélekszámú községének címét. Az elnéptelenedés oka, ahogy más dunántúli ún. aprófalvak esetében is, a kedvezőtlen mezőgazdasági feltételek, s azoknak még kedvezőtlenebb kezelése (TSZ-esítés). Ellenhatásként jelentkezik ugyanakkor, hogy az 1980-as évektől egyre több külföldi (főleg német), illetve városbeli vásárol telket Libickozmán a nyugalom és a gyönyörű természeti környezet miatt, és beruházásaikkal javítják az infrastruktúrát. 10 éve van már a faluban teniszpálya, az utóbbi években pedig – a falusi turizmust elősegítendő – halastavat alakítottak ki a kertek alján, és egy erdei panzió is épült.
Nevezetességei
A falu egyetlen utcájában számos régi vályogház látható, jellegzetes az aszfaltút és a házsor között húzódó széles fűsáv. Az utca végén lévő kápolnát 1920 körül építették, rajta a második világháborúban elhunyt hősök emléktáblája áll (az erdőben húzódott 1944-ben a front). Ugyancsak a ’20-as évekből származik a szőkepusztai kápolna, mely évente néhányszor baptista istentiszteletnek ad helyet. A Kopárpuszta felé vezető úton áll a „Képes fa”, melynek odvába egykor hálából Szűz Mária-képet tett az erdész, mivel alatta ápolták, mikor rosszul lett. A fát azóta nagy becsben tartják a helyiek, s gyakran imádkoznak alatta.
A fentebb említett szőkepusztai kápolna ma már 2007. július 29-től felújított állapotban megtekinthető. Az egykor itt élt baptisták és leszármazottjaik minden év július utolsó vasárnapján megemlékező istentiszteletet tartanak.
2008. július 27-én dr Almási Mihály a Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lelkipásztora és Horváth Gábor polgármester felavatta a Napsugár Gyermekmentő Alapítvány gyermektáborát.
Természeti környezet
A falut nagy kiterjedésű erdőség fogja közre. A község címerében is látható erdei ciklámen nagy tömegben fordul itt elő, akárcsak tavasszal a hóvirág és a tőzike, valamint számos gombaféle (pl.: őzláb, vargánya és szegfűgomba avagy „csibegomba”). Az erdő fáit többnyire tölgy, éger és akác alkotja, de van jó pár telepített fenyves is. Mivel a terület mélyen, a Balaton egykori árterén helyezkedik el, a vidék természetes tavakban, mocsarakban és lápokban gazdag, ám a földeket elárasztva a falut is gyakran sújtja a belvíz. Az erdő számos madárfajnak, kis- és nagyvadnak ad otthont, vadászni lehet őzre, gímszarvasra és vaddisznóra is. A Libickozma körüli erdő területén számottevő a (védett) vidra állománya. A falutól pár kilométerre húzódik a Boronkai Tájvédelmi Körzet, melyet kirándulókat szállító erdei vasút szel át (Mesztegnyőről indul).